Vannak emberek, akik álmukban beszélnek, akár még kiabálnak, nevetnek, sírnak is. Vannak olyanok akik alvajárnak. Futnak egy kört az ágy körül és másnap csak a lila foltokból jönnek rá, hogy mi történt éjjel. Valami ilyesmivel élek együtt én is. Csak az enyém szexel.
Van neve is: szexszomnia. Éjszakai tudattalan szex.
Állítólag a betegség egyes esetekben csak hangos nyögésekkel, maszturbálással jár, de van olyan is, hogy megpróbálnak megerőszakolni másokat. És reggel nem emlékeznek semmire. Mókásnak tűnik, de inkább ijesztő. De én nem félek.:)
Az én Álmosom rámtámad. Általában durva csókolózással, mellmarkolászással kezd. Ilyenkor kérdezek, ellenőrzöm, hogy velem szexel és nem egy képzeletbeli nővel. A nevem eddig mindig tudta. Így benne vagyok. Óvatos vagyok, nehogy felébredjen, mert akkor számomra ennyi volt, ő nem emlékszik semmire, a vágy sehol. Nem önző, de elég durva. Közben szeret, simogat és nagyon élvezi. Olyan mintha mindig is ilyen akarna lenni, csak fél attól, hogy azért mégsem lehet így bánni a nővel akit szeret. De ilyenkor nicsenek szabályok.
A kedvencem az egészben a vége. Amikor felébred. Úgy kel, mint akit leöntenek egy vödör jeges vízzel, nem tudja ki ő, hol van, mi van egyáltalán. Főleg azt nem, hogy mi történt az imént. Szeretem elmondani. Szinte büszkélkedni vele.
"Az előbb szexeltünk."
Maszk és én.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.